Delphine de Vigan - No és Én

Itt is lenne a várva várt bejegyzés. :)
Szeretném megköszönni egodragonnak, hogy útnak indította a könyvet. :D És akkor csapjunk is a lecsóba.

Fülszöveg:

Lou tizenhárom éves, látszólag mindene van, szülei, szobája, számítógépe.

Lou intellektuálisan koraérett, két osztállyal előrébb jár, mint kortársai.
Lou álmodozó, nehezére esik megszólalni mások előtt, és a cipőfűzője is mindig lóg.
 -----------------------------------------------------------------------------------

No tizennyolc éves, senkije és semmije nincs, csak egy zötyögős kerekes bőröndje.

No bizalmatlan, vad, keserű.

No az utcán él. Hajléktalan.
 -----------------------------------------------------------------------------------

Lucas tizenhét éves, az osztályban túlkoros, már kétszer bukott.

Lucas vagány, pimasz, szép, minden lány odavan érte.

Lucas egyedül lakik egy ötszobás, fényűző párizsi lakásban.
-----------------------------------------------------------------------------------

Három különböző módon magára hagyott fiatal, akinek a sorsa összekapcsolódik.

 ----------------------------------------------------------------------------------
Szembeszállhat-e három tizenéves a világgal, a társadalmi realitásokkal?

Vagy minden próbálkozás hiábavaló, úgyis mindig a könyörtelen valóságé az utolsó szó?

Delphine de Vigan ezért a könyvéért számos elismerésben részesült, sőt a legrangosabb francia irodalmi kitüntetésre, a Goncourt-díjra is jelölték.

Kesernyés hangvételű, mégis szívmelengető regényét húsz országban adták ki, és mozifilm is készült belőle. Egy érzékenyen megírt, mély, igaz történet a barátságról és egy a sors ellenében végzett nagyszabású kísérletről.

 

A könyvről:

Lou és osztálytársai azt a feladatot kapják, hogy tartsanak kiselőadást. A lánynak először ötlete sincs, hogy miről tartson, így nem is ír fel semmit a papírra, ami körbe jár a terembe. Amikor visszaér a tanárhoz ő rákérdez Lou-tól, hogy ő miről tart? Lou kis habozás után ezt feleli: a hajléktalanokról.

Valljuk be, hogy ez a téma olyan, amiről hirtelen mi se tudnánk előadást tartani.

Lou elmegy a metróhoz, ahol meglát egy hajléktalan lányt. Nekiállnak beszélgetni, majd Lou elmondja No-nak (így hívják a hajléktalan lányt), hogy milyen feladatot kapott az iskolában.

A feladat után Lou tovább szeretné tartani a kapcsolatot No-val. Sokat beszélgetnek és egy nap Lou azzal áll elő otthon, hogy mi lenne, ha hozzájuk költözne a lány?

Vajon a szülei beleegyeznek? Mi lesz No sorsa? És miért akar elmenni Lou No-val egy nap?

Értékelés: 4/5
Tetszett: A könyv mondanivalója.
Nem tetszett: Nekem kicsit olyan semmilyennek tűnik a befejezése. Rendben, értem, hogy bízzuk a végét a fantáziánkra, de engem akkor is érdekelt volna, hogy akkor kivel mi is történik.
Borító:A magyar olyan lehangoló ezzel a fekete-fehérrel, de ennek ellenére nekem tetszik. Nem nézne ki rosszul a német borító, ha a lány a borítón normálisan oda lenne photoshopolva. Tetszik az ötlet a levelekkel, de így...
Illetve a kandeláberes is tetszik. Annyira szép az a minta a No and me körül. o.o

Film:
Erről egyenlőre semmilyen információm nincs azon kívül, hogy van. Remélhetőleg egyszer eljut pici hazánkba is. :)

Elisabettta Gnone - Fairy Oak 2.

A képet itt találtam: xxx

Fülszöveg: Az Ellenség ostrom alá veszi Fairy Oakot és hatalma napról napra nő. a Fény és a Sötétség ősi szövetsége meginogni látszik. Azonban egy kapocs feloldhatatlannak tűnik: az, amely Vaníliát és Pervinkát, a kis ikerboszorkányokat összeköti. Hasonlóak, mégis különböznek. Ők a Fény és a Sötétség, egyazon vérből. Közébük próbál beférkőzni az Ellenség. Vajon ellen tud állni Pervinka a sötétség bűvöletének? Ettől függ a Varázstudók és a Nem bűvölők megmenekülése.

Véleményem a fülszövegről és a könyvről:

Fülszöveg: Érdekesnek ígérkezik.

Könyv: A második kötet elején megismerhetjük Haboldogleszek-
felismeredmertelmondomrögtönneked (röviden: Feli) történetét, hogy hogy került Fairy Oak-ba, aztán hirtelen bele is csöppenünk a történetbe.

Különös idők járnak a faluban. Egyre több dolog tűnik el a házak körül. A szomszédok már nem bíznak egymásban, és egymással ordibálva vitatkoznak, hogy ki mit lopott el. Persze mindenről az Ellenség tehet.

A diákok rengeteg házit kapnak az iskolában, hogy kevesebb idejük legyen a szabadban rohangálni. Ezzel próbálják védeni őket, bár a gyerekek egyre nehezebben bírják, hogy be vannak zárva. Akárhova mennek, mindig kísérgetik őket a szüleik vagy a dajkatündéreik.

Egy nap viszont elkezdődik a csata a falu népe és az Ellenség között. A csata közben viszont eltűnnek páran, név szerint: Pervinka, Vanília, Grisam és Fox. Hogy közülük kit találnak meg és kit nem, nem mondom el...és, hogy mi is lesz a csata vége?

Nekem valahogy az első része jobban tetszett.

Értékelés: 5/5

Tetszett: Ez a kötet is gyönyörű, tele illusztrációkkal. Kerestem párat, hogy ti is láthassátok, hogy milyen szép. :)

Nem tetszett: Az elején nekem kicsit sok volt a kimondhatatlan tündérke nevek tömkelege.

Borító: Borítókra rákeresve, csak ezt találtam, illetve az eredeti nyelvűt, ami ugyan így néz ki.
Nekem nagyon tetszik, főleg a habos-babos ruha. (Bár tőlem távol állnak az ilyen dolgok, de a képen aranyosan néz ki. :D )

Elizabetta Gnone - Fairy Oak 1.

Védő borító

Védő borító nélkül

Fülszöveg: Már vagy ezer éve mindig, amikor éjfélt üt az óra, varázslatos dolog történik Fairy Oak házaiban: parányi, fényes tündérek gyermekektől mesélnek jóságos tekintetű boszorkáknak, akik izgatottan csüggnek minden szavukon. Különös, ugye? Köztudott, hogy a tündérek és a boszorkányok nem szívlelik egymást  s hogy a boszorkányok ki nem állhatják a gyerekeket. Csakhogy mi Zöldlapályvölgyben járunk, Fairy Oak falujában, ahol a dolgok mindig is egy kissé másképp zajlottak...


Véleményem a fülszövegről és a könyvről:

Fülszöveg: Nem éppen figyelemkeltő... Legalábbis szerintem.

Könyv: Nagyon aranyos könyv. A történetet egy tündérke meséli el, aki Lalla Tomelilla főboszorka unokahúgainak, Pervinkának és Vaníliának a dajkatündére. A lányok ikrek, bár születésük között 12 óra telt el.

A család nagy izgalommal éli mindennapjait, hiszen közeledik a nap, amikor kiderül, hogy a lányok örökölték-e a boszorkány vért, avagy sem, illetve 121 év után újra megjelent a Rettenetes 21 a faluban, akivel szemben fel kell venniük a harcot a varázstudóknak.

Értékelés: 5/5

Tetszett: Gyönyörűek az illusztrációk és a történet is tetszett. :)

Nem tetszett: -

Borító: Bár nagyon szép a védő borító is, de nekem nélküle jobban tetszik.

Michael Wallner - Április Párizsban

Fülszöveg: Párizs, 1943. Roth, a fiatal német tiszt napközben a náci titkosrendőrség tolmácsa. Éjjel, inkognitóban a megszállt főváros utcáit járja. Sétáinak egyikén ismerkedik meg a szépséges Chantallal, aki titokban a francia ellenállásnak dolgozik, és megbízóinak értékes információkat kell szereznie a Wehrmachtról. Titkok és hazugságok, kettős játszmák és hamis személyiségek mögé bújva sem tudják elkerülni végzetüket: a szerelmet... Rothnak német katonaként a megszállt Franciaországban választania kell élete szerelme és hazája iránti hűsége között.
Michael Wallner nagyregénye a vérgőzös háborúban fellángoló szerelemről máris a német nyelvű sikerlisták élére állt. A fiatal osztrák szerző Berlinbe és Olaszországban él, korábban színészként és rendezőként dolgozott.

Véleményem a fülszövegről és a könyvről:

Fülszöveg: Érdekes történetnek tűnik, bár annyira nem az.

Könyv: A könyv azzal kezdődik, hogy Roth-ot áthelyezik Franciaországba. A munkájához tartozik, hogy ő segít kihallgatni a németek által gyanúsnak vélt franciákat (Csak ő beszél franciául a németek közül.). Bár ez nem is olyan kellemes dolog, hiszen ha valaki nem válaszol, akkor kínzásokkal próbálják kiszedni.

Roth egy nap kitalálja, hogy megpróbál elvegyülni a francia nép között. Egy romos épületben átöltözik és Antoine-ként jár-kel. Egy könyvesboltnál észre vesz egy lányt, aki nagyon megtetszik neki. Egyre többet jár vissza és próbálja megismerkedni vele. Közben az egyik német nő ( a rangjára pontosan már nem emlékszek, hülyeséget meg nem szeretnék írni) rájön, hogy Roth franciának adja ki magát. A férfi próbálja magát kimagyarázni; állítása szerint, csak kíváncsi volt rá, hogy el tudja-e hitetni a franciákkal, hogy ő is közéjük tartozik. A nő nem köpi be, de megtiltja a férfinak, hogy tovább folytassa, amit persze nem tart be.

Egy nap, titkos információhoz jut: Le akarnak csapni a könyvárusra, aki szerelme, Chantal édesapja. Persze közben a lány is megtudja, hogy Antoine, nem francia, így ő szóba se akar vele állni, de azért a fodrász (A fodrászat a könyvesbolt mellett van.) meghallgatja és az utolsó pillanatban sikerül elmenekülniük. Antoine a lányt egyik német barátja lakására viszi, és együtt töltik el az estét. Másnap, viszont vissza kell mennie a hoteljába, így elbúcsúznak és megbeszélik, hogy másnap újra találkoznak itt. De Chantal nem jelenik meg.

Rothot elhívja főnöke, hogy menjenek el egy Turachevsky nevű szórakozó helyre, ahol a német férfiak kiereszthetik a gőzt, egy csomó lenge öltözetű lány mellett (Konkrétan lenge öltözetben illegnek billegnek a színpadon, színdarabokat adnak elő.). A férfi igent mond, egyrészt mert más nem nagyon tud tenni, másrészt, pedig teljesen kimegy a fejéből Chantal figyelmeztetése. Telnek az órák, amikor minden színpadi szereplő eltűnik, ezt persze csak Roth veszi észre, aki hirtelen kapcsol, hogy nem is kéne ott lennie. Szól a főnökének, és elindulnak a wc-k felé. Nagy robbanás. Roth megússza egy kis szem szemsérüléssel  hiszen a mögötte álló férfi háta felfogta  a repülő tárgyak nagy részét.

Rothot lecsukják. Azt hiszik, hogy ő is benne volt. De ő csak azt tudta, hogy valamiért nem szabadott volna ott lennie...

Megölik vagy életben marad? Esetleg kiengedik? Van még esélye, hogy találkozzon Chantallal?

Értékelés: 5/3

Tetszett: Tetszett, hogy a könyv tele van francia kifejezéssel. Mostanában nagyon megtetszett ez a nyelv, így pár kifejezést ki is írtam. :)

Nem tetszett: Valahogy teljesen másra számítottam a borító alapján. Valami romantikusabbra. A végén pedig...valami boldogabbra számítottam volna.

Borító: Nekem nagyon tetszik a magyar borító. Volt szerencsém könyv formájában olvasni, így láttam élőben is. Tetszik, hogy a fülszöveg olyan, mintha egy papírra lenne írva, amit egy kislány unalmában kivagdosott. :)

A másik kedvencem: felülről a második. Bár ebből se gondolnám, hogy nem Happy End lesz a vége.

Boldog Új Évet Kívánok! :)

Bár kicsit megkésve, de Boldog Új Évet minden olvasómnak. :)